Az évszázados aszály után végre megérkezett hazánkba is a csapadék, az esőzésekkel pedig feltámadtak a tetszhalálból sokak kalapos kedvencei. Az erdei és mezei gombák legfőbb termőideje a mi éghajlatunkon az ősz, ugyanis normális években ilyenkor van egyszerre adva a sok eső, és a tartósan magas páratartalom. Most bemutatunk öt ehető fajt a Magyarországon legnépszerűbbek és legfinomabbak közül, amelyre jó eséllyel bárki rátalálhat, ha megfelelő időben járja a természetet.
1. Nagy őzlábgomba
Kétségtelenül az évszak egyik gasztronómiai sztárja a Nagy őzlábgomba, ami jól felismerhető jegyeivel és termetével már messziről kiabál az erdőjárónak, hogy tegye a kosarába. Kalapja 10-30 centi széles, világos, szálas felületét letörölhető gyapjas-szálas pikkelyek borítják, púpja sima, barna. Lemezei fehérek, hosszú tönkje jellegzetesen kígyóbőrszerűen mintázott, alja gumós, gyűrűszerű gallérja vastag, kettős élű, alul barnás, eltolható. Húsa a kalapban vattaszerű, fehéres, mogyoróillatú és -ízű.
Egészen novemberig találkozhatunk vele világos erdőszéleken, ligetes erdőkben, füves tisztásokon, gyakran akácosokban, de mezőkön is előfordul.
A kalapokat rántani a legjobb, a tönkjét megszárítva, megőrölve levesekben használják ízesítőnek. Bár hasonló termetű őzlábakból csak egy faj van, ami enyhén mérgező, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, figyeljünk rá, hogy tönkkel együtt gyűjtsük, mert ez az egyik legfontosabb megkülönböztető és határozóbélyege!
2. Ízletes vargánya
A szomszédos magashegységekben a fagyok miatt lassan lefut a szezonja, nálunk viszont csak most indul a gombák királyaként is számon tartott Ízletes vargánya termőideje, ami kifejezetten a hűvösebb, párásabb környezetet kedveli.
Főleg lucosokban és bükkösökben él, de az ország egyes területein a tölgyesekben is szép számmal taláni.
Kalapja 5-25 centi széles, világos vagy sötétbarna, néha csaknem fehéres, gyakran foltos, nedvesen és öregen tapadós, zsírosan fénylik. Termőrétege fehéres, ami idővel sárgásodik, majd olívzöldbe megy át. Tönkje hengeres vagy hasas, halványbarna alapszínű, gyakran finom, világos vagy fehéres hálózattal. Húsa megvágva is fehér marad, illata, íze kellemes. Ha kedvező az idő, akár novemberig találni belőle. Sokoldalúan használható: levesekbe, mártásokba, ragukba főzve, de akár egy rántottát is el tud varázsoni. Erőteljes íze miatt kiváló ízesítő.
3. Ízletes rizike
Ahogy hűl az idő, a különböző gombafajok úgy adják át egymásnak a stafétát. Nálunk jellemzően szeptember végétől az első fagyokig lehet megtalálni a fenyőkkel – azaz főleg luc, erdei és feketefenyőkkel – partnerkapcsolatban élő rizikefajokat.
Az ízletes rizike a kéttűs fenyőkkel él együtt, leginkább meszes talajon.
4-15 centi széles kalapja nagyon jellegzetes: narancsos, narancsvöröses, körkörösen zónázott és foltokkal – amelyek idősen bezöldülhetnek – díszített, közepén kissé bemélyedő, sima felülete nedvesen kissé tapadós. Mivel a tejelőgombák közé tartozik, ha sűrű, narancssárga lemezeit megsértjük, hasonló színű tejnedvet bocsát ki, ami idővel vörösödhet. Sütni és rántani is lehet, de egy tárkonyos levesben is jól érvényesül az íze, és roppanós állaga.
4. Ördögszekér-laskagomba
Ez a gomba nem az a gomba, amit a nagyobb boltokban bedobozolva árulnak, az ugyanis egy termesztett hibrid. Az Ördögszekér-laskagomba egy késő ősszel egészen a fagyokig termő különös faj, ami még a gyenge fagyok után is képes új termőtesteket hozni, és a rendes laskákkal ellentétben nem fán, hanem a talajon él.
A megfigyelések szerint különféle vastaggyökerű lagyszárúak, főleg a Mezei iringó, más néven ördögszekér közvetlen közelében.
Azon vitatkoznak a kutatók, hogy ez egy szimbiózis vagy élősködés, de az tény, hogy szerencsére Magyarországon sok olyan élőhely, legelő, rét van, ahol a Mezei iringó előfordul – gyakran együtt ezzel a fűszeres, kiváló ízű gombával. Az okkerestől a kávébarnáig, sőt feketéig tart az a színskála, ami az 5-15 centi széles, néha rozsdafoltos kalapját jellemzi. Fiatalon domború, majd ellaposodik, végül tölcséressé válik, széle kezdetben begöngyölt, idősen hullámos, kajla, felülete nemezes, majd lecsupaszodik, gyakran benőtten, sugarasan szálas. Lemezei fehéresek, idővel kissé szürkülnek, mélyen lefutók, köztes lemezekkel. Tönkje fehéres, sokszor gyökerező. Húsa a kalapban puha, a tönkben szívós, rostos. Levesekben, pöröltekben érdemes felhasználni.
5. Gyapjas tintagomba
Városi ismerősként üdvözölhetjük ősszel sok helyen a Gyapjas tintagombát, ami gyakran ott bukkan fel furcsán hosszúkás, tojásdad kapajával, ahol valamilyen földmunkát végeznek.
Persze a természetben is találkozhatunk vele, füves helyeken, legelőkön egészen novemberig.
A zártan 5-12 centi magas, henger alakú, majd tompán kúpos, fehér alapszínű kalapját sűrű, okkeres, gyapjas, felálló pikkelyek borítják, éréskor széle felől vörösödik, majd megfeketedik, felpödrődik és elfolyósodik. Lemezei fehérek, majd rózsaszínek, végül feketedők és elfolyósodók. Tönkje fehéres, alsó része gyakran gyűrűszerű gallért visel, alja gyökerező lehet. Kellemes, fűszeres illatú, kiváló ízű, de csak addig lehet fogyasztani, amíg zárt a kalapjuk, fehéresek. Igyekezni kell az efogysztásával, mert még a hűtőben is „tintává válhat”, azaz elfolyósodhat akár egy nap alatt. Törékenyebb állaga miatt inkább levesekbe, rántottába javasolt használni.
Természetesen soha ne felejtsük el bemutatni a természetben gyűjtött gombáinkat okleveles gombaszakellenőrnek, akik a legtöbb nagy piacon megtalálhatók, és ingyen elvégzik a vizsgáltaton. A szakellenőrök listája a Nébih oldalán érhető el. Így ugyanis megelőzhetünk egy enyhe vagy súlyos mérgezést, amit akár egy ehető faj is okozhat, ha azt nem megfelelő állapotában szedtük vagy tároltuk.
Fotók: Tombácz Róbert