Több, mint 64 millió kilométer aszfaltút található a földön. Ahogy a lakosság száma világszerte nő, különösen a fejlődő országokban, egyre több és több ember tudja majd megengedni magának, hogy autókat vásároljon. A Nottinghami Egyetem kutatóinak számításai szerint 2040-re 2 milliárd autó fog majd az utakon hasítani, ami az utak jelenlegi kapacitását 50 százalékkal megemelné. Mindez a BBC ismertető cikkéből derül ki.
A forgalmi dugók nem csak a polgárok szabadidejére vannak rossz hatással (az átlag amerikai polgár évi 54 órát tölt az autójában várakozással), de a veszteségnek üzemanyagkibocsátási, szénfelhasználási és lég- és zajszennyezéssel kapcsolatos vetületei is vannak.
,,A közlekedés lélekölő, olyan, mint a lélek sava” – nyilatkozta Elon Musk 2018-ban, mielőtt megalapította volna fúrásra szakosodott cégét, a The Boring Companyt. – Végre van valami. Valami, ami megoldaná azt a nyamvadt közlekedés-problémát.” A milliárdos számára a választ a föld alá helyezett utak jelentenék.
Bradley Garrett, a Dublini Egyetem kultúra-geográfusa szerint hatalmas vonzerője lenne a föld alatt futó infrastruktúrának: ,,A zökkenőmentesség illúzióját kelti”, nyilatkozta, ,,Már-már valami mágikus is van benne.”
Senki, még Musk sem ajánlotta, hogy az összes jelenlegi aszfaltútnak a föld alatt lenne a helye. De érdekes gondolatkísérlet lehet a jövő egy tendenciája tekintetében felvázolni a döntés opcionális hatásait és ellenhatásait.
Az utak megszüntetésének elsődleges hatása egy hatalmas tér felszabadulása lenne. Az így felszabadult teret a gyalogosok, biciklisek és közösségi közlekedés hasznára lehetne fordítani. A legáldásosabb hatása a döntésnek mégis az élővilágra lenne (gondolva csak a békák tavaszi autóutakon átkelős szokására vagy az elütött rókákra, őzekre). A városok közösségi tereire is óriási hatást gyakorolna (ami olyan kezdeményezéseknek is, mint az olasz lassúváros-mozgalom is jót tenne). Sokkal több park és zöldterület jöhetne létre városszerte, így a fák a városi szmog oroszlánrészét is felfoghatnák.
A lakosság elektromos autókra való átállásának egy mozgatórugóját is jelenthetné egy ilyen útépítési tendencia.
Más szempontból a földalatti utak kockázatosabbak is. Az árvizek például, amik a klímaválsággal komolyabbá és intenzívebbé válnak, rizikót jelentenek. Ugyanígy más környezeti tényezők és dominánsan kifejthetik hatásukat. A 2001-es Gotthard alagúti katasztrófában Svájcban egy üzemtűz hatása miatt például összeolvadtak az autók. Broere, holland kutató kiemeli a tűzveszély jelentőségét, míg Bradley Garrett az utasok evakuálásával kapcsolatos logisztika bonyolultságát emeli ki. A szennyezés egyik legdominánsabb és meglepőbb formája lehetne a zajszennyezés: a közúti forgalom jelenleg is a legnagyobb formáját alkotja. A föld alá épített utak olyan területeken is kifejtenék a hatásukat, ahol az eddig semmilyen formában nem volt érezhető.
Egy jelentős érv még ellenük a projekt költségessége is, ami a milliárdosok vízióján is túlmutat.
Sok országnak a jelenlegi autóutak fenntartásán is meglepően sok munkája van. A föld alatti utak fenntartása is többe kerülhetne vélhetően, mint a közlekedés maga. Juan Matute, a Kaliforniai Egyetem professzora mégis bizakodik. Úgy látja, hogy a városi navigáció kérdése mély társadalmi kérdésekbe ágyazódik és ezekre sosem lesz szimpla megoldás. Az föld alatti utak mégis megmaradnak gondolati lehetőségként.
Kiemelt kép: Pixabay
