Gálhidy László: Csak az állíthatja meg az erdők pusztulását, ha visszaállítjuk a természetes állapotukat

Míg 2010-ben a hazai erdők közel fele egészségesnek bizonyult, tíz évvel később már csak alig több mint negyedük – közli a KSH friss kiadványa. A lucosoknak már megpecsételődött a sorsuk, de a többi lombos és fenyőerdőnek is romlik az állapota. Részben a klímaváltozás okozza a pusztulást, de a károkhoz az óriási vadlétszám is hozzájárul.

„Elképzelhető, hogy az országban kisebb területeken, foltokban, például északi fekvésű hegyvidéki lejtőkön, amelynek patak folyik az aljában, életképes maradhat a lucfenyő, de nagyobb állományokban biztosan nem, ugyanis kiszáradnak. Ez egy hegyvidéki faj, ami természetes körülmények között 1200 méter környékén él.

A klímaváltozás miatt pedig nálunk az eddigieknél is kevésbé alkalmasak a feltételek a fennmaradásához.

Úgy vélem, 20-30 éven belül le lesznek cserélve: vagy azért, mert olyan rossz állapotban vannak, vagy azért, mert már elpusztultak” – mondta el a Very Important Planetnek Gálhidy László, a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője. A szakembert a július eleji bükki erdőtűz kapcsán kérdeztük a hazai lucosok jövőjéről és arról, egyáltalán milyen állapotban vannak a magyar erdők.

Magányos lucfenyő. Mi lesz vele? Fotó: thstl/Pixabay

Csak kegyelemdöfés volt a lucosoknak a klímaváltozás

Ahogy mi is beszámoltunk róla, július elsején a lillafürdei Jávorkút környékén gyulladt ki egy lucos, majd a tűz átterjedt a szomszédos területekre is. Itt a korábban tarra vágott – így árnyék nélkül maradt, és kiszáradt – erdőrészekre telepített fiatal bükkcsemetéket emésztett el, de a lángok áldozatául estek 100-120 éves bükkösök is.

Mire a megérkező esővel közösen a tűzoltók eloltották a lángokat, 65 hektárnyi terület semmisült meg, fákkal, védett rovarokkal, lágyszárúakkal, és gerinces állatokkal együtt.

Természeti értékek pusztulás a Bükki Nemzeti Parkban. Fotó: BN

Gálhidy Lászlótól megtudtuk, a lucfenyők itthon egyedül talán a Kőszegi-és a Soproni-hegységben őshonosak, de ott is csak elegyesen fordulnak elő. Lucokat Trianon után, a Kárpátok iránti nosztalgiából telepítettek be monokultúrában az akkoriban arra alkalmasnak tűnő legmagasabb mátrai és bükki területekre. Mivel az egy fajból álló, nagyjából egy időben ültetett erdők eleve sérülékenyebbek, a szakember szerint valószínűleg a klímaváltozás nélkül is erőteljesen károsodott volna mára ez az állomány.

A klímaváltozás csak súlyosabbá és gyorsabbá tette ezt a folyamatot: a csapadékszegény, melegedő éghajlat megadta nekik a kegyelemdöfést.

A kiszáradt tűlevelek, a tobozok és a fenyőgyanta pedig fokozottan gyúlékony, így az erdőtüzek szempontjából is kockázatosabbak. A lucosok helyzete egyébként Német-, Francia- és Csehországban sem jobb, ahol szintén a természetes előfordulási magasságuk szintje alá ültettek nagy állományokat: ezeket a szárazság, a tüzek mellett súlyos szél- és rovarkárok is tizedelik.

Túl sok a vad, lerágják utánpótlást

„A hazai erdők nem természetes állapotúak, az erdészeti beavatkozások nyomait viselik magukon faj- és korösszetételben, erdőkezelési gyakorlatban. Ehhez elég csak műholdképen megnézni az erdős területek mozaikszerű elrendezését. Emellett túl sűrűek, mert a faanyag mennyisége számít, nem az erdő, mint ökoszisztéma minősége. Az eltartóképességüknek viszont többszöröse a vadállomány létszáma, emiatt az állapotukban a legsúlyosabb kárt valószínűleg a patás nagyvadak okozzák. Teljesen lerágják a cserjeszintet, ezért ha a csemetéket meg akarják óvni, be kell keríteni” – magyarázta a szakember, akit a hazai erdők állapotáról is kérdeztünk.

Nemrégiben jelent meg ugyanis a KSH kiadványa, amelyben szó esik a hazai erdők egészségi állapotáról is, amely rendkívül gyorsan romlik.

Levélvesztés alapján vizsgálva a 2010-es 49,3 százalékról 2020-ban mindössze 27 százalékra csökkent az egészséges erdők aránya, míg a gyengén vagy közepesen károsodott erdők aránya tíz év alatt 43,6 százalékról 65,2 százalékra nőtt. Az okok között az aszály, fagy, jég és szél, valamint a rovarkárok mellett az emberi tevékenységgel összefüggésben emelik ki a mesterségesen magasan tartott vadlétszámot.

Sűrű, ezért szélkárosodott bükkös a Mátrában. Fotó: Gálhidy László

„Ha nem a sportvadászat lenne a hazai vadgazdálkodás legfőbb prioritása, akkor a feladata az lenne, hogy egyensúlyt tartson fenn az erdőkben. A túl sok vad ugyanis kárt okoz az erdőgazdálkodásban, a mezőgazdságban és a természetvédelemben is” – hangsúlyozta Gálhidy László.

Vissza kell adni az erdők önszabályozását

A vadkárok mellett természetesen a klímaváltozás is kikezdi az erdők alkalmazkodó-képességét. A lucosok mellett pusztulnak a mediterrán térségből betelepített feketefenyvesek is: a Keszthelyi- és a Budai-hegységben gombák és rovarok, a kiskunsági homokon a tüzek tizedelik az erdőket. Az egykorú állományokat alkotó bükkösöket is kezdi utolérni a klímaváltozás – ezeket főként a szélsőséges viharok tépázzák.

Földöntúli látvány. Fotó: Bükki Nemzeti Park

„Csakis akkor van esélyünk ellensúlyozni a klímaváltozás hatásait az erdőkben, ha minél nagyobb területeken visszaállítjuk a természetes állapotukat, őshonos fafajokkal, megfelelő elegyarányokkal, változatos korszerkezettel.

El kell mozdulni az eddigi gyakorlattól, a tarvágástól a szálaló-örökerdő üzemmód felé.

Ha hagyjuk működni az erdőkben újra az önszabályozó mechanizmusokat, még a klímaváltozáshoz is sokáig tudnak alkalmazkodni” – fejtette ki a WWF Magyarország Erdő programjának vezetője.

Borítókép: Gálhidy László. Fotó: Rácmolnár Milán

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Oldal Tetejére