A műanyag az elmúlt évtizedekben észrevétlenül lopta be magát a hétköznapi életünk minden elemébe: szinte minden, amit használunk, megveszünk, tartalmaz valamennyi műanyagot, vagy legalábbis a csomagolása abból van.

Ez a globális szintű függés ma óriási mértékben járul hozzá a soha nem látott szintekre emelkedett környezeti válsághoz – nem csak a tengereket, óceánokat szennyezzük ezzel a tartós hulladékkal, hanem az egészségünket is károsítjuk.

A Humusz Szövetség kihívására idén csatlakoztam a márciusi műanyagböjthöz, azaz megpróbáltam egy teljes hónapig műanyagok vásárlása nélkül élni.

„Nem csak bensőséges, de belsőséges kapcsolatot is ápolunk már a műanyagokkal – hiszen heti szinten egy bankkártyányi mennyiség jut belőle a szervezetünkbe. És nem csak a miénkbe. Mára már minden élőlény ki van téve a műanyagszennyezésnek. A tengerpartokon található hulladékok 85 százaléka műanyag, így nem meglepő, hogy az előrejelzések szerint 2050-re több lesz a műanyag az óceánokban, mint a hal” — figyelmeztet a civil szervezet.

31 műanyagmentes nap

A műanyagböjthöz első lépésként azt kellett meghatároznom, pontosan mi is a célom ezzel a kihívással: csak az egyszer használatos műanyagokat száműzöm az életemből, vagy semmilyen műanyagot tartalmazó terméket nem vásárolok, esetleg még ennél is messzebbre megyek, és egyáltalán nem használok semmit, ami műanyag, akkor sem, ha már a kihívás előtt a birtokomban volt.

A mindent-vagy-semmit-agyam először persze az utolsó verzió kipróbálására noszogatott, de tekintve, hogy még a klaviatúra is műanyag, amin jelenleg gépelek, ezt hamar elvetettem; az egyetlen módja a kihívás teljesítésének így maximum az lett volna, ha vegetatív állapotban szinte semmit nem csinálok az evésen és alváson kívül. Az egyszer használatos műanyagok használatát azonban nem tartottam elég nagy kihívásnak, így végül a műanyagvásárlás teljes elhagyása mellett döntöttem.

Mind a gondolat, hogy az első verzió túl könnyen ment volna, mind a feltételezés, hogy évek óta környezettudatosan élő emberként egyébként sem lesz nehéz ez a böjt, gyalázatos hübrisznek bizonyult: hiába tartottam magam felkészültnek, és hiába voltak olyan erőforrásaim, amik sokak számára nem elérhetőek, nem sikerült teljesítenem a kihívást.

Majdnem-műanyag-mentes

Olyan helyen élek, ahol egyrészt szinte minden zöldséget és gyümölcsöt meg tudok venni műanyag zacskó nélkül, és elérhető közelségben van csomagolásmentes bolt is, ahol szinte minden szükséges élelmiszert, tisztítószereket, szappant és egyebeket be tudok szerezni.

A hangsúly a majdnem szócskán van—nem tudtam ugyanis csomagolásmentesen zabtejet venni, ami nélkül képtelen vagyok elfogyasztani a napi betevőm egyik legfontosabb komponensét: a reggeli, délelőtti és délutáni kávét.

És hiába próbálkoztam házilag készített verzióval, meg sem közelítette azt, amihez hozzá vagyok szokva, így szégyen, nem szégyen, de beadtam a derekam a tejeskávé-függőségnek, és kivételt tettem a műanyagkupakos zabtejjel.

Nem ez volt azonban az egyetlen áthidalhatatlan probléma a hónap alatt: többször találtam magam olyan helyzetben, amikor kénytelen voltam megszegni a kihívás szabályait. Egyrészt azért, mert egyszerűen nem arra rendezkedett be a figyelmem és az életmódom hektikussága, hogy ilyen szintű hiperfókuszt tegyek a szokásaimba, másrészt pedig azért, mert még a környezettudatossági szempontból előrehaladottnak számító városkámban sem elérhető mindenhol a csomagolásmentes vásárlás lehetősége.

És így, hogy a kihívás véget ért, azt gondolom, hogy nem is az volt a cél, hogy egy hónapig száz százalékosan elvágjam magam a műanyagoktól, aztán visszatérjek a szokásaimhoz. Inkább az, hogy a saját tapasztalatomon keresztül mélyítsem és tudatosítsam magamban azt, mennyire nehéz is műanyag nélkül élni, mennyire hozzá vagyunk szokva a használatukhoz, mennyire természetes leemelni a polcról bármit, és nem belegondolni, milyen következményekkel jár ez a függőség.

Műanyag madártávlatból

És akkor most beszéljünk egy kicsit arról, hogy pontosan mit is jelent ez a kihívás a teljes képet nézve. A műanyag-probléma globális valója tagadhatatlan: az, ahogyan jelenleg használjuk a műanyagokat, fenntarthatatlan, és azonnali megoldást kell találnunk a függőségünkre. Nem arról van szó, hogy teljesen száműznünk kell a műanyagot az életünkből.

Bizonyos esetekben szükség van rájuk, és ez alapvetően nem lenne probléma, ha a kényelmi alapú fogyasztói kultúra nem az egyszer használatos műanyagokon alapulna.

„Gondoljunk csak bele: a műanyagok nagy előnye, hogy tartósak, és mégis az előállított műanyagok 40 százaléka egyszer használatos termék. Csak műanyagzacskókból világszerte percenként egymillió darabot használunk, és 25 perc használat után már kerül is – jobb esetben – a kukába. Műanyag palackokból ugyanennyit fogyasztunk, míg műanyag-szívószálakból félmilliárdot használunk el naponta” — közölte a Humusz Szövetség.

A helyzet azonban az, hogy azzal nem lehet megoldani a műanyagválságot, hogy a boltban a csomagolásmentes almát választod, műanyag zacskó helyett pedig vászonzsákot használsz. Ezek mind olyan lépések, amiknek van pozitív hozománya, de ezek az egyéni szintű döntések önmagukban nem kínálnak teljes megoldást.

Egyrészt azért nem, mert a többségnek szinte teljesen elérhetetlen a zero-waste, sőt, a nagyjábóli műanyagmentesség és az újrahasznosítás is: csomagolásmentes boltokból közel sincs elegendő az országban, a vásárlói igény nagy részét egyelőre a kialakult, csomagolásoktól függő szupermarketek tudják csak kielégíteni, az újrahasznosítás pedig egyelőre inkább elmélet, mint gyakorlat – sem infrastrukturálisan, sem semmilyen más szinten nem vagyunk felkészülve a napi szinten elhasznált műanyag újrahasznosítására.

Arról nem is beszélve, hogy annak, aki általános munkarendben dolgozik, átlagos fizetéssel, annak minden valószínűséggel sem energiája, sem ideje, sem pénze nincs rá, hogy öt különböző boltban, a szupermarketeknél sokkal drágábban vásároljon csomagolásmentes élelmiszert és egyéb termékeket.

Kié a felelősség?

Ebből következik a másik ok, amiért nem hozhat teljes megoldást a vásárlói szokások megváltoztatása. Ameddig az eladói oldal arra van berendezkedve, hogy mindent készen, gyorsan, fényes csomagolásban veszünk meg, addig nem történhet óriási változás-.

„Hiába az Európai Unió egyszer használatos műanyagokra vonatkozó irányelve, az előrejelzések szerint a műanyagtermelés csak fokozódni fog” — írja a Humusz Szövetség.

A műanyagtermelés fokozódásáért a valódi felelősség pedig azokat a cégeket terheli, akik a környezeti válság súlyosságára való tekintet nélkül nem változtatnak a gyártási folyamataikon, és továbbra is elárasztják a piacot egyszer használatos és nem újrahasznosított műanyagból készülő termékekkel.

Amíg ezen a fronton nem történik nagyobb változás, és nem válnak sokkal szélesebb körben elérhetővé a csomagolásmentes, illetve szükség esetén a fenntarthatóbb, újrahasznosított műanyagból készülő termékek, addig a lehetőségek sajnos korlátozottak, és csak azon kevesek számára lesz elérhető a fenntarthatóbb életmód, akiknek van ideje, pénze és energiája a piacon található termékek jelentős részét elkerülni.

Mindez nem azt jelenti, hogy felesleges mindent megtenni a fenntartható életmódért, lehetőségeidhez mérten. Ha van olyan bolt a közeledben, ahol tudsz műanyagmentesen vásárolni elérhető áron, akkor semmi akadálya, hogy tegyél egy kicsit a környezetért és a saját egészségedért.

Ahhoz azonban, hogy a számos probléma, amihez a műanyagtermelés hozzájárul, beleértve az egészségügyi károkat, a tengerek és óceánok szennyezését és a klímaváltozást, a kínálatnak kell gyökeresen megváltoznia, és ezt nem azon kevés, előnyös helyzetben élő városi fogyasztó fogja megváltoztatni, akinek lehetősége van csökkenteni a műanyaghasználatát.

A valódi változáshoz arra van szükség, hogy azok a nagyvállalatok, akik ezeket a piaci mintákat diktálják, az ellátási lánc minden szegmensében egyenlő fontossági szinten kezeljék a fenntarthatóságot a profittal.

A válasz pedig arra, hogy pontosan melyik cégekről van szó, kik felelősek a műanyagszennyezés jelentős részéért, egyértelműbb, mint gondolnád: egy 2018-as jelentés szerint, amely során 42 különböző országban közel 200 ezer darab műanyaghulladékot gyűjtöttek össze, a talált hulladékok jelentős részéért a Coca-Cola, a Pepsi, a Nestlé, a Danone, a Mondelez, a Procter & Gamble, a Unilever, a Perfetti van Melle, a Mars és a Colgate-Palmolive felelősek.

Tehát a műanyag kerülése mellett a legjelentősebb dolog, amit tehetsz, az az, hogy nem veszed meg azoknak a cégeknek a termékeit, akik a környezeti katasztrófa küszöbén a következményekre fittyet hányva a leginkább hozzájárulnak a krízishelyzethez.

A szerző a Zöld Front Ifjúsági Mozgalom tagja, környezetgazdálkodás szakos hallgató a dániai Erhvervsakademi Aarhus egyetemen. Kutatási területei a területei a klímaváltozás és a környezetpolitika

Borítókép: Szemétkupac műanyagból. Fotó: PxHere