Joy Adamson és Dian Fossey életének emberi kéz vetett véget mindazok után, amit az oroszlánokért, gepárdokért, leopárdokért, illetve a kihalástól fenyegetett gorillákért tettek. Világhírű könyveikből Oscar-díjra jelölt filmek születtek. Jane Goodall, a csimpánzok fő védelmezője napjaink egyik legnagyobb természettudósa, aki diploma nélkül szerzett doktori fokozatot Cambridge-ben. Nemzedékek nőttek fel rajta, projektje behálózza a Földet, a máig utolsó Sziget Fesztiválon tízezrek hallgatták élőben.
Joy Adamson és az oroszlánok
A Joy nevet második férjétől kapta, az Adamson nevet harmadik férjétől vette át, és életre szóló barátságot kötött a nagymacskákkal. Leánynevén Friederike Victoria Gessner 1910-ben született a Monarchiában. 1937-ben Kenyába ment, először az állat- és növényvilágról készített vázlatokat, festményeket, majd néhány év múlva George Adamson társaként talált otthonra.
1956-ban a vadőrként dolgozó George, miután lelőtt egy rátámadó nőstényoroszlánt, rájött, hogy a ragadozó állat anyaként csak a kölykeit védte. A közelben megtalálták a három árván maradt kisoroszlánt és hazavitték őket.
Mivek úgy érezték, mindannyiukra nem tudnak gondot viseli, a két nagyobbat a rotterdami állatkertbe küldték. Elzát, a legkisebbet viszont megtartották, hogy egy napon szabadon engedhessék.
Joy Adamson mellett Elza elsajátíthatta a túlélés eszközeit, és az első nőstényoroszlán lett, amelyet visszaküldhettek a természetbe.
Ráadásul úgy, hogy kapcsolatban maradtak vele, és neki is kölykei születtek. Joy és férje kellő távolságot tartottak tőlük, csupán annyira merészkedtek közel hozzájuk, hogy fotózhassák őket. Később azonban, amikor helyi farmerek vadásztak rájuk, befogták és a szomszédos Tanganyikába, a Serengeti Nemzeti Parkba menekítették őket.
Joy Adanson első könyve, az 1960-ban kiadott Szabadnak született, 13 hétig vezette a New York Times bestsellerlistáját. Hamarosan megszületett az Elza és kölykei, egy szintén világhírűvé váló kötet, amelyet további, magyarul is megjelent művek sorozata követett. Köztük A pettyes szfinx, amelyben Pippa, az elhagyottan talált és megmentett gepárdkölyök sorsát örökítette meg, illetve a Shába királynője, amelyben Penny, az árva leopárd felnevelését vetetett papírra.
Utóbbi kiadását már nem élhette meg, 1980. januárjában Joy Adamsont egy korábbi alkalmazottja agyonszúrta. George Adamsont kilenc évvel később orvvadászok gyilkolták meg, miután egy általáluk megtámadott turistát kiszabadított a bajból.
A házaspár életéről szóló, 1966-ban készített Szabadnak született című filmdrámát Golden Globe-díjra jelölték. A zenéjére pedig John Barry Oscar-díjat kapott.
„Elza háromhetes korában veszítette el az anyját, és nem volt, aki megtanítsa az oroszlánok viselkedésére – írta Joy Adamson. – Kitűnő anyja lett három kölykének. Soha a legkisebb félelmet nem éreztem Elza társaságában. Még ha beteg volt is, és ennél fogva ingerlékeny, biztosan számíthattam a bizalmára és a ragaszkodására.”
Dian Fossey és a gorillák
Dian Fossey, a ruandai gorillák leghíresebb védelmezője éppen úgy brutális gyilkosság áldozata lett, mint Joy Adamson. 1985. december 26-án, mindössze 53 éves korában machetével vágták ketté a koponyáját a hálószobájában.
A tettes feltehetőleg a gorillák turisztikai látványosságként való mutogatásában volt érdekelt.
Dian testét a gorillák temetőjében helyezték örök nyugalomra, talán legkedvesebb barátja, az orvvadászok által megölt Digit mellé.
Élete szintén egy filmnek köszönhetően lett világszerte ismert: az 1988-as Gorillák a ködben többek között a főszerepért és zenéért kapott Oscar-jelölést, Sigourney Weavernek és Maurice Jarre-nak köszönhetően. A film forgatását követően Sigourney Weaver maga is a Dian Fossey-alapítvány támogatója lett.
Az amerikai Dian Fossey 1963-ban, harmincegy évesen döntött úgy, hogy elindul Afrika felfedezésére, ott érintette meg Jane Goodall tevékenysége és az emberszabású majmok kutatása. Ugandában, majd Zaireben és Ruandában figyelte meg a gorillák viselkedését, megalapította kutatóállomását a Virunga-hegységben. Mindenek előtt neki köszönhető, hogy innentől kezdve a gorillákban az emberiség már nem egy félelmetes vadállatot látott, hanem a tiszteletünket kiérdemlő lényeket, amelyekkel közeli kapcsolatokat tudott kialakítani. Ennek bizonyítéka a National Geographic 1970. januári címlapfotója.
Fossey az orvvadászat, az állatok mutogatását szolgáló turizmus és az állatkertek ellen is fellépett, neki köszönhetően sikerült megmenteni a gorillák természetes élőhelyeinek egy részét a mezőgazdaságtól. Míg élete két utolsó évtizedét nekik szentelte, megtanulta utánozni természetes viselkedésüket, rágcsáló, vakaró mozdulataikat, elérve így, hogy közelükbe kerülhessen. 1985-ben írta meg Gorillák a ködben című könyvét.
Jane Goodall és a csimpánzok
Napjaink egyik legnagyobb hatású természettudósa, a brit Jane Goodall gyerekként szeretett bele halálosan az állatokba. Huszonhárom éves korában Kenyába utazhatott, az antropológus Louis Leakey hatására pedig elkötelezte magát a csimpánzok kutatása mellett. Leakey lett később az, aki először beszélt Dian Fossey-nak Jane-ről.
Goodall huszonhat esztendős korától kezdte Tanzániában tanulmányozhatta a csimpánzok életét, eleinte az édesanyja volt a fő védelmezője. Türelmének és kitartásának köszönhetően az emberszabású majmok egyre közelebb engedték magukhoz, mígnem meglátta, hogy egyikük – Szürkeszakállú Dávid – azért gallyaz le ágakat, hogy egy termeszvárból hangyákat kotorjon ki velük.
Megfigyelése egy állat szerszámkészítéséről és használatáról átírta a természettudományok történetét.
Jane Goodall további tudományos érdeme, hogy kiderítette: a csimpánzok nagyobb állatokra vadásznak, nem csupán zöldségeken, gyümölcsökön, rovarokon és rágcsálókon élnek. Mindössze nyolcadik emberként a világon diploma nélkül doktori tanulmányokba kezdhetett a Cambridge-i Egyetem, 1965-ben így PhD-fokozatot szerzett.
Felismerte, hogy a csimpánzok szoros családi kötelékekben élnek és szervezett támadásokat képesek véghez vinni a fajon belül, sőt háborúkat vezetnek. Neveket adott a főemlősöknek, kutatócsapatával megfigyelte, hogy örökbefogadás is létezik náluk.
Az ifjú Spindle magához vette az árván maradt hároméves Melt, bár nem számított közeli rokonának.
Goodall alapította a Gombe Nemzeti Parkot a Tanganyika-tó partján, a gorillákra szakodosott Fossey mellett ő inspirálta többek között a litván Birute Galdikast, aki később a Délkelet-Ázsiában élő orángutánok első számú kutatója lett.
Amikor lehet, Goodall elképesztő energiával járja a világot. 1977-ben létrehozta a hazánkban is működő Jane Goodall Intézetet, ezen keresztül pedig a Rügyek és Gyökerek nevű világhálózatot a környezeti nevelésre.
Az intézet koordinálja a gorillák megmentésére életre hívott „Passzold vissza tesó!” elnevezésű, használt mobiltelefonokat gyűjtő kampányt, amely 2021-ben is folytatódik. Jane maga is tanulmány és tantárgy lett, az ELTE nemrég külön kurzust indított a nyomában, szintén az intézet jóvoltából.
A névadó 2019-ben a Sziget Fesztivál nagyszínpadán tartott előadást, majd a Sas-hegyen gyerekek társaságában ültetett facsemetéket.
Egyik legfontosabb gondolata szerint:
„Minden egyes apró cselekedet számít. Minden egyes ember, minden egyes nap és minden egyes percben tehet azért, hogy jobb legyen a világ.”
Kiemelt kép: Wikipedia Commons